{month}
{day}

"Ne Parázz!" beharangozó beszélgetés a Karc FM stúdiójában

A fogyatékos, mozgáskorlátozott és látássérült fiatalok számára szervezett "Ne Parázz!" sportválasztó rendezvény kapcsán készített felvételt a Karc FM. Az kerekasztal beszélgetésben Bóna Judit műsorvezető és vendégei Toponári Gábor a FODISZ elnöke és Dani Gyöngyi a Paraktív Alapítvány alapítója vettek részt.

Elnök úr, először is beszéljünk a célcsoportról. Többször szerveztek már tanévnyitó sportnapot, illetve sportágválasztót, ha úgy tetszik. Itt kifejezetten mozgáskorlátozott és látássérült fiatalok számára szervezik. Mit jelent a fiatal kifejezés ebben a kontextusban? Hány éveseket várnak?

Gyakorlatilag iskoláskorú gyerekeket várunk elsősorban, de a mi rendszerünk fölfele nyitott, tehát a közoktatásban, a szakképzésben, gimnáziumban 23 éves korig járhatnak fiatalok. Tehát 6-tól 23 éves korig nyitott a rendszerünk, és maga a program is, és így is hirdettük meg.


Szabadidősportokat fognak bemutatni, tehát kifejezetten olyanokat várnak, akik hobbi szinten keresik a sportágaikat, ismerkednek a lehetőségeikkel?

Minden sport szabadidősport, mert én is vívhatnék. Bár versenyszerűen soha nem volt rá lehetőségem, mint Gyöngyinek. A lényeg, hogy valamivel találkozzanak a fiatalok, és valóban szabadidős jelleggel ismerjék meg a mozgásnak sok-sok élményét. És ki fog választódni az a sport, amiben ők jól érzik magukat, amiket szeretnek. Erről szól ez a tanévnyitó sportágválasztó, így szeptember első napjaiban. Hogy lehetőséget teremtsünk arra, hogy megtalálják a megfelelő mozgásélményt, ráérezzenek a hangulatra.


Vannak új sportágak? Hogyan fejlődik a parasport?

Igen, jelennek meg új sportágak. A parasportban gyakorlatilag minden ág adaptált. Amit játszanak az ép embertársaink, annak vesszük a "bocsát", ami kerekesszékben is játszható sok megsegítéssel, segédeszközökkel.


Dani Gyöngyihez fordulok, aki kerekesszékes paralimpikon, ex vívó, ahogy fogalmazott.
Gyöngyi, hogy emlékszel vissza a gyerekkorodra, illetve arra az időszakra, amikor 17-18 évesen sportágat kerestél érintettként, akkor szerintem nem volt még sportágválasztó.

Nem, akkor nem volt semmilyen sportágválasztó, de nekem maga a sport volt az, ami egy nagyon-nagyon jó rehab eszköz volt. Mondjuk így, tizenhat évesen kerültem kerekesszékbe, és a Marczibányi téren az első, amivel találkoztam a sportok közül, az a kerekesszékes kosárlabda volt. Ott a pályán a kosaras srácokkal tapasztaltam először azt, hogy nem kell feltétlenül, hogy a kerekesszék körül forogjon minden pillanatom. A játék örömére koncentráltunk. És amikor szünet volt, akkor nem arról beszélgettünk, mint a kórházban előtte, hogy kinek hol fáj, hanem arról, hogy éppen mi van otthon a családban, mi van a suliban, ki az, aki esetleg munkát keres vagy dolgozik. Tehát ilyen mindennapos dolgokról beszélgettünk, és elfelejtkezett az ember arról, hogy kerekesszékben ül.


Egyébként a sportot, azt tudatosan kerested? Vagy teljesen véletlen volt, hogy éppen kerekesszékes kosarasokkal találkoztál.

Megtalált engem a sport a kerekesszékes kosarasoknál, bár nem igaz, mert a maratonit akartam kipróbálni. Nagyon tetszettek a technikai sportok akkoriban. Nagyon szerettem volna kipróbálni, milyen kerekesszékben ülve nagyon gyorsan menni. Később kerestem újabb és újabb sportokat, hogy milyen lehetőségek vannak. A kosárlabdánál már nagy forradalmár voltam, úttörő szerettem volna lenni.
Ugye a fiúk között nem tudtam versenyre menni, és kerestem lányokat magam mellé, hogy megalakítsuk a női kerekesszékes kosárlabdacsapatot, és ez a mai napig nem valósult meg sajnos. De egyre több kosárcsapat van ma már Magyarországon. Akkoriban csak Budapesten létezett kosárcsapat. Most már vidéki városokban is van, azt hiszem 5 vagy talán 6 városban is van már csapat.


Főleg a kezdeti időszakra vonatkozik a kérdésem. Mit kaptál a sporttól? Nyilván a vívástól nagyon-nagyon sokat kaptál, talán el sem tudjuk mondani a következő tíz percben még, ami hátra van, de magától a sportól, hogy tevékenységet folytatsz, nem egyedül teszed, hanem másokkal. Ez mi mindenben segített?

Ez az egyik, amit mondtam, hogy az ember így kikattan ebből a mozgássérült világból.
Lelkileg egészségesebbnek érzem magamat általa. A másik, hogy valóban nagyon sokat segített, amikor sportoltam, akkor nem voltak mindennapi fájdalmaim, amik amúgy voltak, de a sport elterelte róla a figyelmet. Csapattársakat szereztem általa, barátokat találtam, célokat tudtam kitűzni magam elé. És azt gondolom, hogy személyiségemben is nagyon-nagyon sokat fejlődtem. Előtte egy kicsikét nyuszi kislány voltam úgymond, de egyre inkább magabiztosabbá váltam. Nyilván ahogyan jöttek a sikerek, az még inkább magabiztosabbá tett. Megtanultam azt, hogy hogyan kell megtalálni a helyem egy csapatban. Majd képes lettem arra, hogy ezt átvigyem a munka világába is később.


A teljes interjú meghallgatható a Karc FM Spájz videós rovatában.